Településünkről

 
       
 PUSZTAFÖLDVÁR TÖRTÉNETE
Ismerjük- e közvetlen környezetünket, ahol élünk, ismerjük-e otthonunkat?
Ismerjük-e a tájat, a települést, ahol születtünk, - múltjával és jelenével - ismerjük-e szülőföldünket?
És végül, ismerjük-e az országot, amelynek állampolgárai vagyunk, ismerjük-e hazánkat?
Ha nem ismeri településünk történetét, akkor nézzen körül ebben a gyűjteményben és legyen részese egy időutazásnak.

 

 

Pusztaföldvár története dióhéjban

 

„Egy tájhoz, faluhoz,

városrészhez kötődöm,

hogy otthon legyek,

egy országban.”

(Andrásfalvy Bertalan)

 „Pusztaföldvárnak valójában nincsenek turisták ezreit csalogató tájképi szépségei. nincs különös fordulatokban gazdag történelme, de van néhány, országos jelentőségűnek is tekinthető kultúrtörténeti, illetve természetvédelmi értéke, és van számos olyan fia, - akire tudományos illetve művészi munkássága révén méltán lehet büszke a szülőföld népe.”

Pusztaföldvár Békés megye DNy-i vidékén, Orosháza várostól K-i irányban mintegy 12 km-nyi távolságra fekszik, az Orosházát Csanádapácával összekötő műút mentén. Lakosságának száma 1724 fő.

A fellelhető régészeti leletek szerint a Körös-Tisza-Maros köz táján 7500-8000 évvel ezelőtt jelent meg az ember. 1939-ben a Banner János által vezetett régészeti kutatás során edénytöredékek és bronztárgyak kerültek elő. Ebből következtethetünk arra, hogy Pusztaföldvár határában látható kettős sáncrendszer (földvár), az ún. Tatársánc közel háromezer éves. Településünk erről a védelmi rendszerről, földvárról kapta a nevét. Két részből áll: a falu délkeleti határszélén található a Kis- és  Nagy-Tatársáncból.  A közel 12 hektáros természetes magaslatot egyik oldalról az egykor Ős-Maros, a mai Száraz-ér vízrendszeréhez tartozó folyó határolhatta. Ehhez a másik oldalról egy ketős földsáncból és vizesárokból álló erődítést építettek. Így egy minden oldalról védett fennsíkot kaptak. Az építmény teljes hossza 3050 m, átmérője 1800 m, eredeti magassága 2-2,5 m, a vizesárok szélessége 25–35 m, mélysége szintén 2-2,5 m lehetett. A sáncok magassága a pusztai térszint fölött 220 cm-rel lehetett.

Nagy- tatársáncnak a község felé néző keleti lejtőjén található az Ősgyep. Ez egy 1971 óta országos védelem alatt álló természetvédelmi terület, mely jelenleg a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozik. Fél hektárnyi területével ez hazánk egyik legkisebb természetvédelmi területe. Tudományos jelentősége viszont Európa hírű: a legutóbbi jégkorszak máig tartó melegedési szakaszában ősi növényvilágának, ritkaság számba menő, élő maradványa: löszgyep.

 A falut Orosházával összekötő út mellett fekvő terület neve Harangos. Valójában egy elszikesedett érmeder (Harangos-ér), melynek egy része időszakos szikes tó.

Érdekes hidrogeológiai jelenség, hogy időnként talaj-felpúposodások keletkeznek, melyeket kiszúrva iszapos vizű források fakadnak. Emberöltőnként pedig árvízszerű elöntések keletkeznek (pl. 1919, 1942, 1956, 1968).

A területhez kapcsolódik a Harangos kút mondája. E szerint a török elől a falu népe kincseit a falu alul beforrasztott harangjába rejtette, egy kútba leengedte, és betemette. A török utáni időkben keresték a kút nyomát, de nem találták meg.

A falu határában egy kis darabon még megvan a régi göbölyhajtó út is.

A község első okleveles említése 1463-ból való. Ebben Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet tiltakozik Mátyás király birtokeladományozása ellen. Az augusztus 9-én kelt latin nyelvű okiratban több más település mellett találjuk "Feldwar" nevét.

Településünk neve az 1600-as évek elejére teljesen eltűnt a települések lajstromából. „A törökök kiűzése és a törvényes viszonyok helyreállta után is sokáig senki nem emlékezik többé földesuráról.”

A község újratelepítésére - kertészközségként - 1841-ben került sor, Wodianer Sámuel pesti kereskedő kezdeményezésére, aki akkor a puszta bérlője volt. A Torontál megyei Szajánból és Klárafalváról érkező első telepesek (összesen hatvan család) 2730 hold földön dohánytermesztéssel foglalkoztak. Később hozzájuk Orosházáról és Bánkútról érkeztek családok.

A község legrégebbi közösségei az egyházak:

  • 1906-1907-ben épült a jelenlegi római katolikus templom. Néhány évvel ez előtt kívülről felújították.
  • 1913. november 30-án volt a jelenlegi evangélikus templom felavatása. Tornya  41 méter magasan kiemelkedik a falu többi épülete közül és itt található településünk egyetlen orgonája is.

A templomépítés ügyét mindvégig segítette, a munkákat szervezte Bolla Mihály (1850-1915), aki pusztaföldvári származású volt, majd a Földművelésügyi Minisztérium tanácsosa lett. Munkáját a község díszpolgári oklevéllel köszönte meg 1914-ben.

1985-ben adták át az általános iskola három szintes, négy tantermes főépületét. 2011-ben az iskola és az óvoda működtetését átvette a katolikus egyház, neve: Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Óvoda.

 A faluban gyermekkorát eltöltő Tamkó Sirató Károly költőről elnevezett községi könyvtár szabadpolcos könyvállományával, napilap- és folyóirat polcával várja az olvasókat.

A Bartók Béla Művelődési Ház sem véletlenül kapta nevét; a neves zeneszerző ugyanis rendszeresen nyaralt a község határában álló tanyában egy rokonánál. 2011-ben a Művelődési Házat teljesen felújították.

További látnivalók:

  • I. világháborús emlékmű a községháza előtt.
  • II. világháborús emlékmű és 1956-os kopjafa a Szabadság téri parkban.
  • Petőfi Sándor dombormű az iskolában.
  • Néhány helyen található régi közkút is.

 

 

 

 

 

 

Kép: 

Pusztaföldvár